Csataképek

November 11.
Ma volt az új cégnél az első munkanapom. Korán keltem, megborotválkoztam, felkötöttem kardomat, amelyet már tegnap szépen kifényeztem, meg a pajzsomat, s elindultam. Főnököm szívélyesen fogadott, s rögtön átküldött a csapatirodára, ahonnan rövid eligazítás után azonnal elindultunk a csatába. A csatasorban én voltam a hatodik, ami elég jó, ha belegondolok, hogy ennél a cégnél még kezdő vagyok – bár meglehetősen jó referenciákkal jöttem ide.

December 4.
Az uzsonnaszünetig úgy 10-12 pogányt vágtam le, aztán még ötöt. Ebédnél a Kiss bajtárssal beszélgettünk. Egyébként elég jó a koszt, utána a büfében megittunk egy kávét is. A fájrontig még foglalkoztunk egy kicsit a pogányokkal, s hazafelé megtudtuk, hogy holnap lovat is kapunk. Ennek örülök, mert lóval sokkal hatékonyabb munkát végezhetek, ami fontos, mert az alapfizetésen felül elszámolják a teljesítményt, és én a múlt hónapban vettem részletre egy tévét.

Január 9.
Ma fél nyolcra mentem a csatába, mert meg akartuk lepni a labancokat, de ők is korábban keltek, így a meglepetés elmaradt. Ez a Kiss bajtárs túlságosan lelkes. Útközben énekelt, gúnydalokat költött az ellenségről. Mondtam is neki ebédnél, hogy ezt hagyja a politikusokra, nekünk csak az a dolgunk, hogy a parancsot teljesítsük. Ő elkezdett politizálni, de leállítottam, a gondolkodás a vezérek dolga.

Augusztus 31.
Ma Mohácsra mentünk kiszállásra. Elég vacak volt az idő, szüntelenül esett, nem is érkezett oda mindenki, így aztán a törökök meglehetősen túlerőben voltak. Hazafelé sajnálatos baleset is történt, a király beleesett egy kiáradt patakba és megfulladt. Nekem sikerült átevickélnem, lovam is sértetlen maradt, így nem kellett stoppal hazajönni, mint a Kissnek.

Május 1.
Reggel nem a szokott úton indultam, mert titkos küldetésbe mentem. Végigmentem a Kádár János sugárúton, a Benke Valéria térnél jobbra bekanyarodtam a Biszku Béla utcán és ott a villamosvágányok mentén egészen ki Rákosmezőig. Ronda, poros volt az út, a csizmám és a kardom is teljesen bepiszkolódott. Az viszont jó, hogy nem esett, sőt szépen sütött a nap, egészen megkapta az arcomat. Nagy tömeg volt Rákosmezőn, lehettek vagy negyvenezren, nekem a főnököt kellett megkeresnem egy levéllel, aztán jöhettem is haza. Ez a Dózsa, – a főnökük – tisztára olyan, mint az a szakállas, aki a régi papírhúszason volt. A pénzről jut eszembe, holnap kiveszek egy napot, mert el kell intéznem az OTP-nél a folyószámlámat.

Július 11.
Korábbi munkahelyemen egyszer elefántháton átkeltünk az Alpokon. Ma az ebédszünetben erről meséltem Kissnek, akivel elég jól összebarátkoztunk. Meg is hívott hozzájuk a feleségemmel szombat estére egy kis baráti beszélgetésre. A felesége is nagyon kíváncsi, mert sokat mesél rólam otthon a Kiss. Nem is tudom, mi a keresztneve. Mármint a Kissnek.

Augusztus 3.
A mai csata délelőttjén szétlőttük a tatárok konyháját, ezért aztán együtt ebédeltünk velük. A mi asztalunknál volt két üres hely, két ferdeszemű oda is jött. Kaja után megkínáltak mahorkával, letéptek egy kis csíkot a Pravdából – állítólag jobban ég, mint az Izvesztyija – és abba tekerték be a dohányt. Elég fojtó volt a füstje, de jól esett. Hazafelé megkérdeztem a Kisstől, hogy miért kell ezeket a kis sárgákat megölnünk. Azt mondta, hogy azért, mert sárgák. – Hát tényleg elég rondák!

Augusztus 25.
Ma rendkívül humoros eset történt: egy biztosító ügynöke hívott fel csata közben. Elfelejtettem előtte kikapcsolni a mobilomat. Ülök a lovon, mobillal az egyik kezemben, karddal a másikban, alig tudtam lerázni, rendkívül szívósan próbálkozott, két muszkát vágtam le közben balkézzel. Ma két hadüzenet is volt az üzenetrögzítőmön. Új divat, hogy a mobiltelefont is eltemetik a halottal. (Tegnap temetés közben meg is szólalt egy szerencsétlen készüléke. A pap vette fel.)

Január 22.
Még George Washington is majd megfagyott, – Kurva hideg van! – mondta, mikor átkeltünk a Delaware-on. Szerencsére reggel elég melegen öltöztem fel, így nem volt különösebb probléma. Jól esett uzsonnára a meleg tea.

Május 35.
Ma szakmai továbbképzés volt. Érdekes harcmodort tanultunk egy született szittya harcostól. Sajnos nem beszélek jól szittyául, de nem is ez volt a lényeg. Lovascsapatunk menekülést színlelt, majd a nyeregben hátrafordulva lőttük ki nyilainkat. Főnököm szerint hamarosan meghódítjuk a világot. Kiss kollegámnak nagyon jól ment a gyakorlat, őt meg Lehelt és Bulcsút előléptették. Holnap este megyünk hozzájuk, vendégségbe, lesz mit ünnepelni!

Május 36.
Bár szombat van, ma is be kellett mennünk, hogy ledolgozzuk a király születésnapja körül szabadon hagyott napokat (szerdára esett, ezért már nem dolgoztunk azon a héten). Sajnos Kiss kollégám ma meghalt, épp egy gépfegyver terveiről mesélt, amit szabadalmaztatni akar, amikor nem figyelt, és átverte egy dárda. Ezek a tatárok! Még szombaton is dolgoznak!
Hát a vacsoravendégség elmaradt.