Eközben a tanári szobából indulatos vita hallatszott ki. A diákújság egyik szorgos munkatársa lejegyezte a történteket.
– Bocsánat, de már a tornaórákat is én tartom a hatodikosoknak, – érvelt Éva néni, a magyartanárnő – már nekifutásból átugrok 120 centit, fölkapaszkodok a kötélen, de az egyenletekről azt sem tudom, minek vannak, nemhogy tanítsam!
– Nem kell tanítanod, csak feladod a leckét, és a következő órán dolgozatot íratsz, ezt megtehetnéd! – mondta Károlyiné, aki nagyon félt, hogy a nyakába sózzák a pluszmunkát. Már így is ő tanítja a biológia mellett a hittant is, pedig ateista (csak nem meri bevallani), de az evolúciót megoldotta, ha a diákok kérdezték, csak annyit mondott, hogy az egy másik óra anyaga.
– És ki javítja ki a dolgozatokat?
– Nem mindegy? Írsz rájuk valamilyen osztályzatot, aki szebben írta, az ötös, aki túl hosszút, az csak hármas. Ahogy magyarból csinálod! Nem kell buktatni, az jót tesz az iskola-átlagnak is.
– Én már megégettem magam – vette át a szót Ibolya néni, az énektanárnő – a tegnapi kémia órán véletlenül összeöntöttem a kénsavat valami löttyel, és alig tudták eloltani a gyerekek. Ha matekórán rámdől egy emeletes tört azt már nem fogom túlélni!
– Engem meg az inga ütött fejbe, amikor fizika órát tartottam, ki gondolta volna, hogy visszajön, amikor olyan jól meglöktem – kesergett Béla bácsi, a nyugdíjas földrajztanár.
– Elég a vitából, – szólt közbe az igazgató – megoldjuk, nem kell betojni, értelmes, felnőtt emberek, nem síró-rívó kölkök! Hány óra van?
– Amennyit csak igazgató úr óhajt! – válaszolta gyorsan a szervilis Mészáros tanár úr.
– Jó! Akkor holnaptól Márkus kolléganő megy a hetedikbe matekra, Zámbó tanár úr pedig az ötödikesekhez. Értettük? Ibolya pedig folytatja a kémiát a hetedikeseknél. Már van gyakorlata, vigyázzon jobban magára! Hol van Somlai Margit , az a nyugdíjas angol-latin tanárnő? Őt osztanám be fizikára.
– Az oxfordi diplomás? Hátul a kukáknál keresgél. Tegnap talált egy fél kesztyűt…
